Megakarok tanulni "máshogy írni" na nem stilisztikailag, az egy dolog, a továbra is kifejezhetetlen dolggokat (azokat) így sikerül formába öntenem. De őszintébben akarok írni, őszintébben önmagammal! olyan ez, mint az In to the Wild-ban mikor Chris kijelnti: mindent a nevén nevezni! Persze, ebbe hal bele, ebbe mind belehalunk , de lehet hogy ennek így is kell lennie!? Úgy fogok megpróbálni írni mint egy diktafon, törekedni a valóságra, ne csak gondolatkupac legyen, éljen itt valmi!
Persze mindenféle belekeveredik ami eljut hozzám (először a szigetelőszalagokról akartam írni, de így talán érthetőbb lesz) Mintpéldául az hogy testömegéhez képest az embernek van a legnagyobb fasza az élővilágban állatvilágban. Tehát az ember a legnagyobb FASZ! Azt mondjuk nem tudom hogy testömegéhez képest az embernek van e a legnagyobb pinája...
Szóval nehéz behatárolni. Mi miért, meg mi foglalkoztat (miért). Kell e szétboncolnom önmagam magamra és egóra? Hogy sikerül(het) együtt élnem magammal? Milyen más lehetőség van még?
Vettem kenyeret meg sört és persze csokoládét (limited edisön) kacskaringós inda mintákkal lila papiron. Gösser (gut, besser am besten) és sárkány. Ami ugyanaz mint az aranyhordó csak más dobozban, ugyanazt töltik bele, ugyanott, mégis más, ízesebb. Olcsó-drága, megszóltak már többször, hogy olcsó (szar) sört iszok. De az embernek mérlegelnie kell mennyi élményre van pénz! Ott a sörivás, a sör íz, a sörivás-hangulat, ez mind mind más. Nem csak attól függ mi van a dobozban, ha üvegben az persze még jobb, van amikor arra vágyik az eber hogy nehéz fedeles orsót emelgessen, és kocintásnál kiszökjön némi hab az asztalra. Hideg vagy forró, a gyomornak, az agynak, vagy májnak kell (esetleg a szívnek ami igazából mégis csak agy) Gösser-Sárkány, én tényleg keresem az aranyközéputat! "Segélylegény csokit vegyél ha bebaszni drága!" - Hát igen.
Tervek, tevék, tévék, tények, tárók, tiltók
Ahogy telnek a napok kitudnak fordulni a dolgok-történések, mint a belek meg a beált agy. Itt van mondjuk ez a multkori mi a faszom fontos dolog, de hát ez KORDON! Határ állítás, saját agyam, így cselekedeteim, így pedig életem csermejére. Nem lehet, vissza kell térni  a vállasztásra, úgy kell most vállasztanom hogy semmi sem fontos, jóesetben fakadhat ez az: így is úgyis jóból.
Szóval várom a drámát, most, meg úgy amúgy is. Lehetőségek tárháza van előttem, de én csak várok és ami majd végül lesz annak fogok örülni. -remélem...
Amúgy siófokon fagyiztam, de ez is régen volt már, azóta fogyóban már Ilap instant napfénye is. De a napfény városában (ahol egyszer 40 napig nem sütött ki a nap) átváltoztak a kocsmák, bringautak szabdalják a széles járdákat és a laposon meleg a homok. Han lehet ott lesz munkás ember, ezt mondta a táncoslábú sörutánpótló barátom. Aztán megéltük a közösség szeretetet, igen, férfiak laknak egy légtérben, számíthatnak egymásra, és még ki is teregetnek egymásnak. Oszt jött a fényes este azon a hatalmas erkélyen, tompa agyam nem csinált semmit, pedig volt minden mint a búcsúban: instant fény, zöld, fény , sör- bor- pálinka, konyak, meg persze jó emberek és darts és go és zene és szeretet. De a legfontosabb az a néhány mondat volt amit lefekvés előtt Bocival nyögtünk! Miért ezt és miért itt, ha bizonyosságként tudjuk kezelni hogy másutt (az úton) jobb lenne? (megjegyzem később mikor VP től kérdeztem ezt, azt mondta: azér mer kúrvára fosunk bazmeg!)
Az a szép hogy tudjuk hogy "ezt" most (már) nem külső kötelezetségből tesszük, részben én most tényleg ezt akarom csinálni! De a legjobb az egészben hogy eljött (hamarosan eljön) a pont tétel ideje! van még egy nyár! Nem is olyan messze. Arra a másfél hónapra sutba dobtam az összes álom-kis tervemet. Egyszerűen csak az "ismeretlen" felé akarok fordulni. Önerőből, hobósan, hüvelykemet lengetve, vagy bárhogy. ehez csak elhatározás kell (ami megvan) meg egy útlevél (az Únió nem lehet határ). Szóval főleg te Boci ezt veheted felhívásnak keringőre! Azért írtam hogy: "ismeretlen", mert ezen az úton el kell döntenünk valamikor (végre) hogy van e visszaút. Ha nincs? Hát azt elképzelni sem tudom - még.
Más. Volt még az érzés hogy én vagyok a leglassabban vánszorgó húsvéti kötözöttsonkacsigaember, aki azért jól érzi magát a föld alatt, és vannak akik erre buzdítják is. Ja, meg kiment a válla egy szlovákiai magyar néninek, azon a helyen ahol azok a csúnya krómos fényes korlátok vanak a sziklafalra mahinálva, a jóöreg láncos kapaszkodók helyett. De semmi vész meg lett vajákolva.
Nemrég meg járt nállam evil aki tényleg jól érzi magát a pokolba, meg ha szerencsés Bécsben is, erről ennyit. Másnap csütörtökön volt holokauszt, viszarévedés az általános iskolás ünepségekre, meg anti-anti rasszizmus vagy mi, meg fura nem oda kötődő gondolatok, és őzés, meg a kihagyhatatlan, univerzum összes titkára fényt derítő népijátszódás.
Valamikor írtam a sziklafalról, jelentem meg van! Számomra persze megmászhatatlan de a fal az létezik. ez kúrvajó!
 JAJJ! majdnem kihagytam a lavrot is körülkerültük, tök jók vagyunk, leglalábbis nekünk tök jó:P

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.