Rám jött a szófosás! Szóval nyár összegezni faszság, nem fogok papírlapokban és gondolatokban turkálni, elmúlt kiélt gondolatokban. Egyszerű felsorolás ez, inkább kérvényt kellene írnom , de fura hogy (nem szóltál sünről!) egészen irtózni tudok a kötött formáktól, mindentől irtózni tudok, tudathasadás? Inkább csak ide hányok szavakat, Hajni közbe kortárs verseket olvas, de nehéz egy dologról írni, annyi minden történik egyszerre Hajni szerint te értelemben beszél önmagáról, és még zene is szól, és zsibbadok és olyan mintha minden neuronom másfele figyelne egyszerre. Szóval a suliba semmi érdekes, a kocsmába fröccs tekerjünk egy cigit, intenzíven a barátod, és még néhány hasonló vidám gondolat fel-le nézés. Aztán fortyogó aszfalt káosz dzsungel, friss bitumen gőz, tömérdek tekebábu-hernyó ember, AKADÁLY. Időkorlát, járda korlát, lépcsőkorlát, de jó időben vagyok. Tovább kell rohanom, elmegy a villamos, hát gyalog egyet, közben kurvák, hajléktalanok, kutyák és cigányok, igen egy megálló, két esély, TOVÁVBB. Villamos Oktogon. Annyira fura hogy mozog az embereknek karja, járás közben mozog a karunk nem tudunk semmit se csinálni önállóan ring. Mindeközben az emberek „egyértelmű” fejeket vágnak olyan egyértelműt, mint mikor nem kap az ember levegőt és reflexből a torkához kap, portré fejek mindenütt, és mintha beragadtak volna, az emberek ismételgetik ugyanazokat a mozdulatokat. Aztán más emberek nekik nem mozog a kezük kinek a jobb kinek a bal. Őket átkísérik a zebrán. Ági szinuszosan kapja élményfajtákat nagy dózisban egyfajta szociális környezetben préselve, ez becsípve lehet rémítő, de rájövünk hogy igazából élvezzük a libikókát, még ha nagyokat is koppan, és kirohadt már a beásott trabant kerék alóla. De végül is a 72 -esen járok már, olyan kódok jönnek az agyamból amikről fogalmam sincs, tiszta bejutás, újra át kell alakulnom, egy másik emberé válnom, de idegen akadály, és nagyon nehéz kötelet babázni, és nem tudom mit kell itt mondanom és nézem ahogy két nő önszántából összezárva, a legélesebb szavakat vágja egymáshoz a totális utálatban, a mézédes hízelgés köntösben, és nagyon nehéz a bag. A bácsi megkérdezi udvariasan ez hegymászó kötél? Igen beszélek hozzá nem tudom érdekli e de beszélek. És megkérdezhetek még valamit? Kis oldaltáskájából előhúz egy hét decis nyírségi szeszes-italt és megkínál. Nem köszönöm utasítom el, már troli. A bácsi három fiatalhoz fordul, megint kérdi kérdezhet e valamit. Milyen hangszer van ebben a dobozban? Klarinét válaszolnak, második kérdésre jön a piás üveg, kaphatók. A bácsi elbőgi magát, ma halt meg álmában a felesége mondja... de nekem le kell szállnom. Nem látom az embereken ha szenvednek? Lehet... . Szóval haza. Blicc. 4-6. kaller. Ordibálás, kamu sztori, megsajnál kpok egy ezrest taxira a kallertől séta, be-be szólnak a villamoson, haza, sör hát kb., szóval a múlt is ilyen részletgazdag felfoghatatlan dolog csak szebb! Hogy tudnék arról írni? Itt van inkább ez, és akkor a denevér evő cinkékről még nem is írtam, meg arról milyen rémisztő h viszonylag könnyen megélt napok öröme mögött félelem rejtőzik. Még egy mondat ez tetszik Messner mondta: Z ÁLOM ÉLETRE AKR KELNI...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.