Az a baj, hogy ez a post már egyszer nagyon szépen megfogalmazódott bennem, mikor az élmények és az emlékek még frissek voltak, a fülemben és a mellkasomban még mindig a b machina zúgott. Csakhogy azóta eltelt lassan 3 nap, manic discography szól, én meg hajdúnánáson vagyok.

Szóval ez az egész valahogy úgy kezdődött, hogy kb. 3 hónapja a facebookon csak úgy bejelöltem, hogy ott leszek laškoban siddharta koncerten - meggyőzött a flowers and beer fesztivál :P Aztán végül úgy alakult, hogy valóban elmentünk. Pedig siddharta koncerttel eddig még nem volt szerencsénk, ha jól emlékszem háromszor maradtam le róla. Először a koncert után kb. fél hónappal tudtam meg, hogy aznap játszottak koperben, amikor mi ott voltunk, és még poénkodtunk is vele, hogy biztos ők is fellépnek. Aztán tavaly három hónapos tervezgetés a muraszombati koncertre, két hónappal korábban tudtam, mit fogok majd felvenni, mit fogok majd inni, anyának kiadva a parancs, hogy kérje ki az ingyenjegyeket, és... hugom nem egészen fél hónappal előtte elhagyta a vasútiját. Koncert sztornó... Voltak még olyan terveink, hogy ok, ha akkor nem jött össze, akkor augusztus ljubljana, csakhogy akkor a pénz nem jött össze.
Ilyen előzmények után idén már nem is mertem igazán tervezni, egy dolgog volt biztos, a sör, meg az, hogy most visszafordíthatatlanul tartunk laško felé. Azt, hogy végre valóban ÉLŐBEN láthatom 3 éve mindenek felett álló kedvenc-kedvenc együttesemet, addig nem hittem el, amíg nem láttam Tomit a színpadon.

Na, de ennél részletesebben akartam leírni az egész utat, a koncertet és a koncert utáni egyre homályosabb ismerkedéseket. Akkor mondjuk kezdem ott, hogy hazaérkeztünk erdélyből. (na jó, lehet, hogy ennyire részletesen nem akartam írni :P) Úton hazafelé még voltak olyan terveink, hogy még mi sem tudjuk miből, de kp is jön velünk koncetre, aztán ibronnal és ilappal kiegészülve elmegyünk túrázni, bohinj, triglav, planica, ilyesmik... Nehéz elszakadni a hegyektől :P Végül persze a szokásos pénzhiány, úgyhogy csak hugommal ketten - szerencsés ingyenvonatozók - indultunk el, smoothy (aki hugom,de mostantól így fogom hívni, a tegnapi my little pony inspirálására) nagy örömére, mert számára a siddharta az az együttes, melyre csak MI ketten mehetünk, mert csak a mi számunkra jelenti azt, amit, más meg kapja be. Vagy valami ilyesmi. Számomra ebben annyi volt a pozitív, hogy két fiatal külföldi lányt hamarabb meghínak sörre :P

Szóval még koncert előtti nap megérkezett smoothy, egy halom májkrémmel (amit egyikünk sem szeret igazán, de anya szerint elengedhetetlen arra az egy éjszakára, amit laškoban töltünk...) meg fasírtgolyókkal. Első utunk természetesen a misterbe vezetett, hosszú volt az út neki, rám meg átragadt kp rosszkedve, úgyhogy muszáj volt. Sörözgetés után még bevásároltunk: kaját aznapra, meg két üveg bort - gondoltuk hangulatcsinálóként azt ma megiszogatjuk, háttérben siddhartával. A 2. üveg borra viszont má nem maradt energia, hála annak a kis vérfarkasnak, amit muszáj volt elszívni, hogy kp-nek megjöjjön az ihlete (akkor írta erdélyi beszámolóját). Ihlet nem jött, csak fáradtság, nekünk meg smoothyval úgyis korán kellett kelnünk, mert hülyék vagyunk.

júli 9 reggel
Szokásos reggeli kávé, hozzá minumum 4 szál cigi, aztán irány cba, hogy az utazáshoz szükséges 6-6 doboz sört megvegyük (kicsit aggódtam, elég lesz-e ennyi 8 óra utazáshoz, de hála a pályamunkálatoknak az volt).
(nagyon nem megy most írni, nem jönnek a gondolatok és a szavak, sokkal egyszerűbb zumázni... kp azt mondta, hogy mindegy mit, csak írjam, ami eszembe jut, gondolatokat, ugráljak időben, stb, stb. de ha egyszer pont az a probléma, hogy nem jut semmi eszembe, amit érdemes lenne leírni? Igazából kifejthetem én az utazásunkat, tudósíthatok minden egyes átszállásról, újabb sörről, emberekről, akik velünk utaztak és vagy szerettük őket vagy nem, de akár írhatnék annyit is, hogy utaztunk és megérkeztünk és pont. Egyszerűbb lenne nekem, mert kevesebbet kéne írnom, és egyszerűbb lenne annak is, aki ezt olvassa (?), mert kevesebbet kéne olvasnia. Most így utólag kevés olyan mozzanatot találok - a koncerten kívül-, amiről érdemes lenne írnom és nem csak számomra élmény, mert csak én éltem át... jó, akkor most inkább elkísérem kp-t fogorvoshoz, fogom a kezét, mert a fogorvos bácsi ijesztő :P, aztán remélem csak megjön a kedvem ehhez a blogíráshoz...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.