amúgy meg felbasz, hogy ide csak az 'ideillő" hangnemben tudok írni, anyával csak úgy tudok beszélni, ahogy anyával szoktam (és így tovább, különböző emberekre lebontva), és mindig bentragad az a tipikus én-rész, ami, ha így gondolunk bele (mindig alkalmazkodva az aktuális partnerhez a könnyebb kapcsolatteremtés, megértés céljából), rendben is van, de... tudom, hogy nagyon egyszerű, egyben önbizalom kérdése is, csak egyszer olyan jó lenne nem foglalkozni azzal, hogy itt hogy 'kell' megnyilvánulnom, hogy ő milyen vp-t ismert meg és szeret, hanem mondani, amit magamnak is mondok, ezt merni felvállalni (még a következményeit is, nem kibújni minden felelősség alól), szóval elfogadni és a világ elé tárni, hogy én ki és milyen vagyok. És ez valószínűleg nem olyan nehéz, mint ahogy megélem, tudom, hogy ezen csak én tudok változtatni, de imádom az apró lépések elvét, úgyhogy egyenlőre megelégeszem azzal, hogy egyáltalán írtam ide. pont.

vp

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.