konstat-ültem tegnap, mert az új macskaszar szagú helyen, ahol voltunk, mit tudom én hogy hányadik került, ott folyt a dínom dánom, móka-kacagás. én meg törökülésben fogyasztottam amit elém raktak és üldögéltem, üldögéltem, üldögéltem. aztán egyszer se nyertem, mindig tl nagyot akartam markolni, nem éreztem a véremben a lüktetést, semmi se történt velem, pedig nem volt zavaró tényező, csak én voltam a tespedő. ezt a rezignáltságot ami olyan mint most bennem a 3 vagy mitudom én mennyi kávé égyomorra méég legalább ktszerannyi cigivel csinál fizikailag, csak ez valami mástól az agyamat blokkolja, de nem baj mert holnap indulunk a régibe, aztán meg az idegenbe a vadonba, és remélem a kiszakadás majd csinál valamit, helyre nem tesz én most is a helyemen vagyok, csak rózsaszin szemüvegen át húz egy mosolyt a számra, ha felnézek és fölöttem kikandikálnak a kövek a mohából meg pozsgásokból szőtt szőnyeg közül, és közben egy többmillió csillió kilóméterről jövő fénysugár eléri beteljesülését, és apró szivárványkét csattan halálára egy kis vizesés egyetlen vízcsepjének tört részén. szóval most közeljövő várása tölti ki az agyamat, lassan csak eljön hogy multá válhasson valahogy teljesen máshogy mint én gondoltam, ja-ja van valami a jelenben nehéz élni dologban amit VP boncolgatott....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.