><

Valamikor akartam ide írni, de az elszállt, elég nem frisebbedett ez a valami. Talán jó is hogy nem ezzel telt az idő, meg a filszinen, sőtt mélyebben is még mindig olyan JÓ, azt meg hogy jó nem szoktuk leírni inkább csak a szar dolgokat. Most sincs releváns mondanivalóm, de oldscool papíra vetett unalom űző sorok vannak a füzetembe azokat most szerkesztés nélkül elkezdem bepötyögni, max félbe hagyom mint anno a nyári élmény írást.

    jöjjenek-jöjjenek!

Ő                                   <-- ő itt a bevezetŐ

<> Játék, bizony elég régóta azt játszom a fejemben, hogy leírom a múlt-7végét, többször MAJDNEM el is kezdtem már. Nem tudom, hogy a játék jellemzői kurzus a megfelelő e erre. Olyan süppedős, vörösbortól meg marihuánától méllyen de rosszul alvó este után. Itt ebben a levegőtlen helyen.
Megszólalt! Nehezen találja a szavakat, marad a mosolygás, önfényezés mézes-mázas köpönyegében. Jódolog +félemlítéssel kezdeni egy ilyen nevettséges nevű kurzust?
Mikkamakka.hu - Egyre groteszkebb köntösben tetsszeleg a minden, érzem. Nagy halom gané, könyvek kiollózott mondatai egymásra tornyozva, tudománynak nevezett szemét ami eltakarja a valóságot. Nem is tudtam tovább írni, álom szálta a vállamra, lerogyott a fejem, de mégis mintha pisztolyt szorítanának a felyemhez, minden szóra (amiknek se jelentéstartamuk, se koherenciájuk nem igen volt) figyeltem. Legyőztem a szörnyűlködést magamban, próbáltam kitalálni valyon mi értelme ennek az egésznek.A fejem csak akkor emeltem fel, amikor meg "kellett" nézni a Casino Royale-ból egy buta halivúúúdi förmedvényből, egy James Bond paródia marhaságból 2 (3) jelenetet. Egyet a kaszinóban az elvetemült zsugázásról, zöld posztó felett, szivarfüstös bármire vanpénzem alakokokat, aztán valami kéllyelgés féle, forró kása kerülgetés a parkolóban az amúgy öregesen csúnya brazilos szexbombával, és egy kicsit az ebből egyenesen következő dugásból. Snitt. visszafele haladás a korral HDDVD után VHS . Ovodai képsorok, bőgés és eröltetett gyermeki báj. A forgatás miatt biztos olyan eszközöket is levehettek a polcról amikkel amúgy a kis rabok sohasem játszhatnak, mert túl drága, mert takarítani kell utánna, mert az neked nem való, mert, mert,mert. Szóval mű az egész, és hányingerkeltően kézikamerás, az a rohadt kölyök a háátérben meg még mindig bőg, egy kockán látszik, meg a tükörből tükröződve, de neki már lekeverték a hangját. Ez a nevelés nyomlyuk el mindenki hangját legyen rend és fegyelem!
Dejó hogy nincs a világban MUTE-gomb, mindenk azt nyomogatná!
Persze csak szeretetből...
Ezután újra lefekhettem, nem derült ki semmi. De tényleg SEMMI! Félmondatok, és piromkodás a baszásra vissza emlékezve, én mormogok a butaságokra egy két opszcén baromságot erre megint mellettem is szemlesütve röhögcséls- abszurd agyfasz.
Az ilyen dolgokat nem lehet így megbeszélni, ezeket a dolgokat az embereknek önállóan kell összerakni.Megvitatni pedig nem akárkivel szoktuk, hanem azzal aki a kocsma meghittségében olyan mélyen ránk akasztja figyelmi antennáit, hogy az már szinte fizikai fájdalmat okoz. Amikor nem lehet a másik szavába vágni! Amikor minden egyes szavát ezerszer körberágod, de még így is kételyek és kérdések ízével nyeled le. Belepaszírozod a gondolatokat egy szűrőbe, amiből (lehet) hogy csak hónapok vagy évek múlva szüremlik le valami, de az fontos és életed meghatározó elemévé válik.
Ezt csak azért írtam le mert bűntény a szavakkal visszaélni, ellentmondást nem tűrően egy unalmas kedden, korgóhasú embereknek kijelenteni: "szeretnénk megismerni a világot". Akarja a faszom! Ad abszurdum a világ lényege eszenciája és szépsége a megismerhetetlensége. Egyetlen lehetőségünk a pillanatnyi kontextusban önnmagunk minél jobban ismerése-felismerése (önmagunkat is lehetetlen megismerni). Így pillanatnyi valóságunk, és lehetőségeink feltérképezése. Persze ezt nem mondhatom el. Inkább firkáltam egy gilette-penge-testű küklopszot 17 es villáskulcs kézzel és poliplábbal félig letört szárnyakon. Ez az én stratégiám most! felháborodás helyett (a helyzet szörnyűsége) elmenekülök valami másfajta szimbólumok kavalkádjába.

De most végre majdnem ideálisak a körülmények arra hogy arról írjak amiről akartam. Legalábbis van cigim, szól a Doors meg a Tangerine Dream a fülembe (zenéről nem érdemes írni, maguk a hangok meg a sorok nem megfogalmazható tartalommal vannak felruházva) ezzel ki is zárom magam a körülöttem folyvást változó egyéb bagósok köréből.
Bár ha fel-fel nézek úgy látom nem igazán értik mit körmölhetek, ilyen sebességel mindenféle jegyzet-hand out nélkül.
Azon kívül hogy itt nyugottan szívhatom, és csak félig fagyok szarrá azért szeretek itt ülni mert rálátok a templomra, kéttornyú ódon kőszörnyeteg egy 7 sávos út (+ villamossín) kereszteződésében, a boltíves rácsos kapun átlátni a haldokló civilizáció újabb várára virít a burger king felirat. A kapuval összenőtt parókia boltíves zöld fakeretes ablakai mellől karácsonyfadíszként lógnak a tányérantennák. Ennek a szocreál paneldzsungel, postás hotel, kutyaszar-ülepítő világnak a közepén itt ez a templom amin látszik hogy anyagból van, mázsás kövekből, hatalmas harangokból. Valamire emlékeztet, itt könnyebb írni.

A feszültség az egy lipofil anyag

fejlesztő demagógia

marcika pistike egyre hiperaktívabb

az egerészölyv nem költözik

a recesszív homozigóta nem érzi milyen keserű! (hát te érzed?)

Na! Megint máshol vagyok. Más előnyök, más undoríthat(na). De nem akarok a budiban cigizés felfoghatatlan értékeiről és szépségéről írni.
Még mindig a múlt hétvége a téma. De hogy ez érthetőbb legyen egy kicsit visszábról kell indítanom az 1960-as 70-es évektől.
Volt akkoriban egy ízig-vérig hobó srác. Látom magamelőtt dús fekete szakállát ami eltakarja a nyakán  püffeszkedő sötét anyajegyet. A kezében tövigégett lehamuzatlan piros symphonia deck, csővázas rikító narancssárga hátizsákja alul rátámaszkodik az apró falusi piac korhadt fa standjára. Mögötte élő csodaszép almák meg egy szottyadt kofa. Mosolygós szomorúság van az arcán, ott látszik a szájaszéle meg a szakálla íve között. Apját alig ismerte úgy alakult hogy nem tudott tovább az élők közt maradni-van ez így. Makacs srác volt mindig is, mikor már senkire se számíthatott inkább ment magától intézetbe mint hogy rokonok igája alá hajtsa fejét. Egy baromság miatt (ma már megmosolyognánk) amit nem mondhatok el, ezt megigértem hogy titokban fogom tartani! Szóval nem fejezte be a gimit, pedig voltak tervei, meg esze is hozzá. Gyorstalpalt vegyszerész lett egy büdös gyógyszergyárba ahol állítólag idegmérget (is) gyártottak. Hétvégente gyalog járt haza 15km re, de elfogadta a helyzetet, ping-pongozott, meg a zsebébe lopott sósavat, amitől ugyan inpotens ugyan nem lett de a belső combját csúnyán megmarta. Szóval benne volt a hüjeségekbe máktea főzés, nagy csavargások. Azóta a legszerényebb guru lett.  Egy ember akinek ha a szemébe nézel azt látod: én már értem- nem olyan nagy kaland.
De akkoriban valahogy, talán egy bükki kulcsosházban vagy a tiszaparton, összeszedett egy 18 éves csajt. Debreceni lány volt, ugyan varrónőnek tanult, konfekcióban (amit élete végéig bánni fog). Lehetett volna közgazdász, vagy bármi, vagy legalább hozz mehetett volna ahhoz a faszihoz aki most dubai-ban él, nem is rosszul. De mostmár (talán még nem hiszi el) tudja, hogy másképp kellett lennie a dolgoknak, és semmiért nem adná azt a kincset hogy ez a bozontos hobó ott lehet mellette. Ma már tényleg nem bánja a spermát!
Ja, én vagyok az (többek közt). Mindent tőlük kaptam, a felhúzhatós pléh tankot amit szétvertem hogy megtudjam hol a bácsi, a megérdemelt pofonokat, a nyolc órai takarodót, az egyre növekvő anyajegyet a nyakamon. Szóval elég sokmindent erre a két látszólag homlokegyenest eltérő stan és pan ra foghattam úgy 20 évig. Persze megannyi másik burok is rámrakódott, kis-nagy városi flaszter, meg az őszi erdő sárguló levél illata, meg amiket elolvastam, meg persze Han, C, Ilap, nomeg VP, mások mellett. (köszi nektek, világom) Minden ami folyamatos táptalajt biztosított a hülyeségeimnek. Ha hajlandó vagyok befogadni minden képes ADNI valamit. érdekes lenne a villamosra várva oda álni valaki mellé, és megkérdezni: Bocs de te mit látsz? Én látom hol vannak a félig elszítt cigaretták csikkjei (oda kell álni mert ezek mindig jelzik a nyiló ajtók helyét) de minden más is lehet ugyanilyen mögöttes tartalmú, másodlagos információt hordozó.
Nem elég hogy a beszéd semmire nem elég, nem elég a reprezentációnk, legegyszerűbb gondolatunkat se tudjuk kifelyezni (de ezt Kerouack szebben megfogalmazta). Sajnos nem is ugyanabban a világban élünk, mindenki teljesen egyedül van. És nincs arra remény, hogy abban a hitben áltassam magam, hogy bárki bármit is ért. Ért belőlem (értek magamból). Sokszor én is abba a hibába esek: aha értem! (amit más GONDOL) de soha nem kaphatok bizonyosságot arról hogy az ő gondolata az én világomban is működik. Az viszont valószínű, hogy akár a más dimenzióból érkező gravitáció, valamiféle hullámokkal borzolja az én valóságomat.
Persze ott az a fura (és azóta sokféleképpen magyarázott) szegedi klozettcsempe szín fény kintikus csoda-csempe kép. De talán (csak) én vagyok túlon-TÚL SZKEPTIKUS!

ezt árnyalja kicsit más szemszögből ilapnak írt levelem is:

Szia!

Gondoltam nagy szavakat írok majd, mostani világnézetem, gondolataim meg ilyesmiket (önzőn, kicsit magamnak is, nem csak neked) de ez nem megy amúgy se hiszem hogy nagy tehetségem lenne a szófacsaráshoz. Inkább csak tényszerűen írok először a mostani kis kiruccanásunkról.
Hajnal négyes kelés persze már előtte se aludtam túl jól, minden bepakolva karton cigi kaja barlangos-cucc, sör, szokás szerint kétfejjel nagyobb a hátizsák ha felkapom. Pest-Buda határán egy jó szarás a benzinkúton aztán megjön a kocsi (persze nem oda ahol mi vagyunk de ez lényegtelen). Örülök hogy elhagyom ezt mocskosan csillogó droggettót a hajnali ködben de nincs meg igazán az a bizonyos úton-levés élménye. Nem tudom mi az oka az idegen környezet a sötétített ablak miatti komor élettelen táj, a fáradtság, vagy az hogy 6-700 km-n keresztül egy kúrva HalászJudit cd ismételgeti magát a fullasztó melegben. De az is lehet hogy csak azért van mert ismerem már az útvonalat, de megérkezés után is megmarad ez a diszkomfortitás bennem. Hallgatok látszólag sok unalmas beszélgetést, problémákrol az APEH-kal postai sorbanálsokról, áramszolgáltatókról politizálásról ami engem elszörnyít.  De láncdohányzásba menekülve rájövök hogy attól félek hogyha "felnövök" és ilyen hányinger dolgok teszik majd ki a mindennapjaimat (MINDEN-napomat!) lehet hogy számomra is ez lesz a TÉMA? Ilyenek lesznek az élményeim erről kell másokkal beszélnem, amikor elmegyek végre kikapcsolódni, amikor ha kinézek az ablakon 2000 méter fölötti csúcsokat látok EZ a szar fog foglalkoztatni? Na ez számomra elég félelmetes...
De nemsoká megjött az a személyautó terepjáró kombó 9 emberrel ami jobban meghatározta az elkövetkező napokat. Még így is mi voltunk a legfiatalabbak (ők átlag 30) de azonkívül (és azon TÚL) hogy ők többek közt 8-9 tálca sörrel érkeztek (józanon "persze" ) Valami féle kohéziót és melegséget lehetett érezni, azt mondhatnám "bunkópesti-jófej társaság". Így inkább hozzájuk csapódtunk aminek következtében az a disszonancia jellemezte az elkövetkező napokat hogy nem sikerül "SPORTOLNI" saját határaimat feszegetni, kiélvezni a lehetőségeket és levezetni az energiáimat, de azért jól éreztem magam. Talán azért is mert nem csak ők hanem mindenki más is BEFOGADOTT és ez nem csak az apám miatti "hírnév" miatt volt, komolyan jó érzés ez. Szóval másnap "reggel" (11 óra) elmentünk a világ 4. legmélyebb barlangjába (már 2szer voltam itt) és kemény 7 km-t megtettünk, ami magyar viszonylatba elég sok meg 13 ember nem is tud rendesen haladni, de azért mégse nagy-kaland ha arra gondolok hogy utolsó este sikerült kicsit beszélgetnem a 35 éve ezt barlangot kutató bácsival aki lazán mondta hogy 28km-t fognak menni az első bivakig (ahol alszanak a barlangban). Ezt megtoldotta azzal hogy  Kongóban kicsit meghúzta a csontjait egy barlangban de amúgy 12 óra alatt oda lehet érni (hogy értsd ez 28km barlangon belüli táv 600m tfsz ről 1400 ra felmenve a barlangba, szóval felszínen se lenne kevés.)
Apámmal beszéltem, tenisz könyköt kapott a melótól, ezt csak azért szúrtam ide mert egyfajta gyerekkori "kapuzárási-pánikba" vagyok. Tehát mind mentális mind fizikai, mind szociális szempontból, most vagyunk talán legjobb helyzetben és úgy gondolom ezt ki is KELL használnunk, önmagunknak támasztott kötelességeink mellett MOST kell álmainkból valóságot gyúrni amíg lehet.
Amúgy másnap is laza volt hógolyócsatázós, meg elmentünk (bunkó magyarok) néhány lezárt gyönyörű szurdokba (olyasmit képzelj mint a Galbena volt Erdélyben csak fapallókkal) ahol méteres-tonnás jégcsapok meg hórengetegek lógnak a fejed felett amiket csak a szentlélek tart, de hál'istennek valaki megint vigyázott ránk.
Persze megint rájöttem hogy valami ilyesmi helyen akarok élni ahol ha kinézek hófödte hegyeket látok, és ezért kell küzdenem. Mindegy is rövidtávra viszont annyit biztos adott ez az egész (mint a 3 betűs) hogy ha nincsenek is ebben az országban, akkor is most és itt meg kell találnom hegyeimet! Küzdenem kell azért a "nivóért" amire szükségem van a belső boldogságmohoz, és ez igazán nem pénz és idő kérdése pusztán csak elhatározás. (ó csak lustaság te kerülj el engemet, és motivációm tartson míg élek)
Visszarévedve a múltkorra, mindig azt olvastam hogy ez (AZ) segít levetkőzni a mindent eltakaró egót, följebbről látni a dolgokat. A nagy büdös lófaszt, valamit én elronthattam akkor, mert ugyan nem lettem sátánista (egó mindenek felett bla bla bla) de annyiszor végig rágtuk már együtt is rajta magunkat hogy igazából ha más nem is de a döntés szabadsága, és az hogy az adott időben és térben a jelent jövőt múltat hogy látom, hogy Értelmezem az eddig rám-rakódott genetikai, kulturális és szociológiai lehetőségeim hatására ugyan, de az én szabadságom. Ennek tükrében próbálok meg a célok és lehetőségek összhangjára törekedve JÓL ÉLNI. Nyitott szemmel pozitívan gondolkodni, meg amúgy is tudom hogyha olyan kibaszott szar nekem akkor bármikor egy mozdulattal véget lehet vetni az "e világi szenvedéseimnek".

Fúúú biztos akartam még egy csomó mindent írni de így is elég hosszú lett.

Vigyázz magadra

Szervusz
aláírás

Na ezzel fognak most itt betelni az utolsó lapok (és igen most egyenlőre blogon is ez lesz a zárás). Ez itt a hascsikorgós másnap holtidejének bizonyítéka- láthatja bárki. A kérdés hogy fontos e ez- vagy mi fontos. De ehez el kell döntenem sok mindent. Azt már tudom hogy nem ez az amire koncentrálok (most se másodszor). Nem érdekel mit írok, hisz bármit írhatok- vagy semmit írhatok: semmi, semmi, semmi. Csak illene már legalább egy szöget bevernem a sziklafalba, hogy ne zuhanjak (nem pedig zuhany-nyak, pedig ilyen is van de ez túl messzire vinne a valóságba, most meg úgy volt, hogy az újraszerkesztetlen multat rovom monitorra) le. Minden kapaszkodó és lépés inog, de olyan szinten hogy már abban se vagyok biztos hogy létezik a szikla. Rátaposok egy berugásra, belekapaszkodok egy mosolyba, bele nézek a szembe sütő napba. Közben mégis (vagy igazából nem is közbe hanem most utánna) úgy érzem nem is sütött a nap, az ajkam kék volt, a lábújjaim  fekete kővé fagytak, mosolygós szenvedés. Régóta túl egyszerűnek tűnik hogy azért így és azért ezeket mert ez van. Szóval hagyom is most ezt a faszba, és felderítem mi VAN még!
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.