Na kevésbé vagyok épp peszmista. Szóval lehet hogy azok a dolgok amik közt összefüggést találok az legalább az én érdemem. Mert  régebben beszélgettünk arról hogy mondjuk ha valaki hisz (a hit rossz szó meg van győződve inkább) mondjuk mitudom én a vámpírokba, akkor akaratlanul félni fog egyededül egy sötét sikátorban/kastélyban, meg sokkal hamarabb észre fog venni valami ilyesmi témáj cikket is az újságban. szóval a valóságom csak addig léteik e szerint amíg el tudok valmit képzelni, csak azt nem tudom hogyha elképzelek valamit akkor az most onnantól létezik e valamilyen formába vagy nem, mert ha igen akkor meg kéne teremtenem a saját valóságom magam körül. lehet hogy a nagy guruk meg mindenféle megvilágosodók azért "világosodnak meg" mert eléggé akarnak? és nem az aszkétizmus meg a sok faszság a lényeg csak ingerszegény környezetben kevesebb dolog vonja el a figyelmüket és gondolkodnak azon hogy mit is akarnak igazán, mert ha igazán akarják akkor a hipotézis szerint megtörténik, tudományosabb szemmel kellene valami skála, mérésimódszer amiv merhető hogy ki mennyire akar valamit. Ez egy tök jó utópia mert meg vagyok győződve hogy legtöbben nem ugyanazt akarjuk, szóval lenne egy ilyen mesebeli "aranyhalgép" ami azt teljesítené amit valóbban legjobban akarsz, nem azt amit aszthiszed hogy legjobban akarsz. ennyivel lenne jobb a hagyoományos aranyhaltól. valószínüleg sokan például meghalnának, mert rá jönnek hogy leginkább élni nem akarnak, mások tényleg beérnék egy szaros ferrarival, mert olyan csököttek hogy tényleg ennyi a minden nekik. Nem tudom lenne e világ béke, vagy akarna e igazán valaki mondjuk halhatatlan lenni, lehet később megbánnák hogy ezt akarták olyan nagyon, de nem tehetnek mást, csak azok lehetünk akik vagyunk...

A bejegyzés trackback címe: