Egyedül nem olyan jó...meg nem is haladok a kitűzött céljaim felé... De azér történt pár apróság... pont pont pont... Például csak úgy lekaptam egy 130 megás sprektumos szösszenetet a párhuzamos világokról, amiből mi tovább gondolva odáig  jutottunk hogy a mi világegyetemünk/univerzumunk még kissebb halmazként véve bolygónk, lehet hogy csak egy "sejtalkotó" egy jóval nagyobb kozmikus izének, az apró kis része aminek valmi elenyésző feladata van. De ahogy  ez óriásiba működhet gy VP nek eszébe jutott, hogy mint annó abba francia mesébe volt az egyszervolt az életbenben, lehet hogy testünkön belül is egy felfoghatatlan kiis univerzum működik. De mostanába mindig kudarc ér! az újíthatatlanság kudarca pl. mikor Hannal kocsmáztunk, én spontán elkezdtemöntapadós papirokra írkálni, és egymásra meg sörösüvegekre ragasztkatni, mondván hogy nem sokat de valmit csinálok, ami nem olyan alap, erre fére nézek, és órásposzteren a kocsmába egy sörösüveg amire épp cetlit ragasztanak, de visszatérve a belső univerzumhoz és VP-gondolatmenetéhez, tegnap olvastam Learyt,: A testünk az univerzum [...] A test a makrokozmosz tükre. [...] Atomi szinten pörgő, mintázatukat változtató, nukleáris meghajtású atomok galaxisa vagyok, Én vagyok az univerzum, minden energia központja és szentélye. pont pomt pont  Szóval akkor ilyenkor mi van? tényleg nincseneg SAJÁT és EGYEDI gondolataink? de akkor minek ez a blog ha úgyis valaki már megfogalmazta az össze tudást amire ráébredek (azé hogy eccer majd vissza tudjam olvasni és jót rööhögjek rajta amúgy)? Vagy fogadjam el VP "paranoiáját" hogy egyesek még álmunkba is képesek a gondolatainkat lopni, óriás fülhalgatóikkal, és távcsöveikkel "meglopnak minket"? De Leary 96 ban meghalt, bár tovább olvasva elbizonytalanodik az ember hogy csak szépen tudott fogalmazni, mer néhány oldal mulva meg az átkos pavlovi kondícionálásról ír ami meg Aldous könyvének volt a főtémája, és akkor ő se találta fel a spanyolviaszt és senkise, ilyen hangulatba viszont nincs kedvem blogolni, mer 2 nap mulva valahol teljesen máshol majd visszaolvasom ezeket a gondolataimat is teljesen mástól, és anyázok. vagy még lehet nem nőttem ki a serdülő kori út-és önmagam keresése játékot... pfff ennyi zavgyvaság jutott most eszembe, amit a szép új vezetéknélküli billentyűzetemmel be tudok pötyögni

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.