TANUL_TANUL_ TANUL!!! szóval csak röviden. a tegnapi napról nem sok mindent lehet írni mert reggel 7-től este 8-ig aladutunk. aztán 1 film (the curious case of Benjamin Button) amiböl annyi legalább rímelt valamennyire az előző megfogalmazhatatlan napra, hogy: ...

néha másképp érzem magam, mint előző nap.

Néha másképp látunk dolgokat, mint régebben

de a végén mind egy helyre jutunk

csak mindenki másképp ér oda.

Most nem azt akarom leírni hogy hol voltunk, kikel, mit ettünk, mit ittunk, vagy milyen mérgekkel blokkoltuk az agyunk dopamin meg szerotonin csatornáit. csak egy ÉRZÉST. de azt nagyon nehéz... szóval, hát valami olyasmit kellene elképzelni hogy órákon keresztül álltok egy PONTBAN vagy is inkább A PONTBAN. bármerre indulsz is el mindig pontosan ugyanoda értek vissza úgy, hogy észre se veszed. ezenkívül mindig kerestek a társaságból valakit (a keresés nagyon nem jó szó de jobbat nem tudok) meg ők is mindig keresnek valakit.  ezen kívül a pontban álva ha kb 45 fokban elfordulsz mindig más zenét hallasz más képet látsz- és tisztán csak annyi a valóság, ha megint fordulsz teljesen más világban gyönyörködhetsz, félhetsz, gondolkozhatsz. és az egész olyan mintha te meg se mozdulnál csak mindig oda képzeled azt vagy azokat akiket éppen akarsz, akár önzően ha szomalyas vagy oda képzeled azt aki ad vizet. És az egész mégis elfogadható tud maradni, mer ugye az ég világon semmit nem érzékelek az időböl -mint ahogy azt már többször tapasztaltam, de ha kezdenék belekavarodni, ha kezdene sok lenni, ha kopoktatna az őrület VP csak annyit mond: MÉG MINDIG VAN ROPIM! és ez pont elég érzem hogy nem vagyok egydül, érzem hogy bármilyen is a világ létezünk benne, ő meg egészen hazáig szorongatja a ropis zacskót, bármikor is legyen rá szükség... aztán világos lett, és megnéztük Normafáról a még mindig narancs meg arany pöttyökben vibráló várost meg mögötte a tenegert és a hegyeket. aztán valaki valahonnan megint pont ott volt ahol lenni kellett ráadásul autóval beszáltunk, és mintha videójátékban lennénk (ezt ő maga is megállapította) száguldottunk lefelé. tipikus diszkóbaleset elkerülve a kedves GOÁS aki talán valamit érzett az egészből, egész a blaháig vitt. aztán ugye még mindig működtek a dolgok, csak az íze miatt kávé ivás és magzatpózba gondolkodás- várva az álmot. aztán ugye meg már esste nyolc volt.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.