a kulturális megközelítése szerint ebben az értelemben a szopás egyetemes.
még jó, hogy minden napnak van valami hasonlóan mély tanúlsága
 

amúgy mead és macgregor.
hoppá, melegszendvics!

nem meleg, mert néha a vizuális élmény értéke annyit dob a latba, hogy nincs szíve az embernek összenyomorítani a művét, betemetni két száradó kenyérlapközé.

ÓÓÓ! hát ez remek azt hittem ezt a bejegyzést örökre elnyeli az ÉTER de nem :) Még volt más fontos is de ennyi megmaradt.

Mert hát úgy folytatódott tegnap valami hogy jött Bentair meg elméletileg a fehér özvegy, és lett mosolygás, meg percepció torzulás, meg punnyadás kínosan hosszúnak érződő hatásszünetek, amikor csak úgy befelé figyel mindenki, és nincs is igény keresgélni valami közös valóságot, és akkor aztán utánna csúnya babák néztek ki 3D- ben  a könyvlapok közül, és a kézírásom szokásszerint álltalános iskolai szint alatti girbe-gurba ákombákomokká degradálódott, és akkor még az alkohol is megint elfogyott, és nem lett másik, mer ugye nem lehetett elvárni mástól hogy ezt a hatalmas űrt megszüntesse. és történt semmi

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.