a design for life
2009.06.22. 11:04
ez még tegnap volt, csak akkor a net nem volt hajlandó működni...
rutin mindenhol… igazából ugyanúgy, ahogy pesten megvan a szorgalmi időszakos, majd a vizsgaidőszakos rutinunk, akárhol járunk, előbb-utóbb ott is kialakul egy séma, ami szerint vezetjük az éppen aktuális életünket. Ilyen volt anno sopron is a kis pékségével, a washington györgy parkkal, a virággal c. hajában, a retro kocsmával, tücsökkel, a bácsival és az unokájával… és ilyen miskolc is.
Előre lehet tudni, hogy hazajövök, este kocsmázok egyet az itteni társasággal, másnaposan nagyszülőt látogatok, túrázok egyet apával. Valamiért most mégis formabontó volt ez a hétvége. Már csak azért is, mert a pénteki kocsmázás mindenféle drámától mentes volt: nem jöttek a rendőrök, senki nem sírt, a volt általános iskolánk ablakára sem ragasztottunk ki semmit . Egyszóval unalmas volt – az éppen éretté vált húgom és barátnőim érthetően fáradtak voltak, meg persze én is, elvileg én is vizsgáztam aznap.
Rendbontó volt azért is, mert bár másnapos voltam, nem nagyszüleimhez mentem, hanem túrázni. Bükk hiány kielégítve, apával megint beszélgettem egy jót, szedtünk laska gombát, ilyesmi. Nagyszülő látogatás mára maradt, még mindig ijesztő szembesülni vele, hogy minden alkalommal ugyanazokat a sztorikat hallgatod végig, ugyanazokat a sztorikat meséled el, és mindezek után pénzt kapsz tőlük, mintha csak ezért járnál őket meglátogatni, mintha ez lenne a fizetség azért, mert valaki végre velük is törődik.
És persze még volt a mai este, amiért igazából elkezdem írni. Húgommal és a hiúz lánnyal felmentünk a kedvenc kis dombunkra elfogyasztani pár üveg sört, bort, egy kis vérfarkast. Érdekes élmény volt, na. Az a baj, hogy így utólag nagyon nehéz leírni, de először csak egy rózsaszínes fénycsík jelent meg, majd szépen lassan szivárvánnyá vált. ÉS!!! A szivárvány vége mi voltunk, vagy belőlünk indult ki a szivárvány, nem is tudom. Csak abban vagyok biztos, hogy egyszercsak hiúz lányra és húgomra néztem és mind fényben úsztunk, és mindannyian éreztük a fényt és a színeket, mert mi voltunk a fény és a szín, mi voltunk a szivárvány. És úgy mellesleg elláttunk tokajig.
És volt olyan is, hogy hiúz lánnyal elvesztettük az ásítási képességünket – ő fölajánlotta húgomnak, hogy az ásításáért cserébe megkaphatja az ő pupilláját…
És volt még sok minden, igazából visszaadhatatlan, úgyhogy meg sem próbálom.
csak mondatok:
„benne van a szádban a kiköpés!”
„benne ülünk a szemüvegedben”
„a csók az a nem szakadék”
„ zörög a telefonomban… nem a táskámban… a tűz… nem az üveg…”
Aztán legalább 5 percet töltöttem egyedül, amíg arról volt szó, hogy én hazasétálok, a többiek buszoznak, csak aztán buszhiány miatt együtt maradtunk. De az a pár perc nagyon kellett. Túl régóta próbálom elfojtani magamban a gondolatokat, ha csak pár percre is, de jól esik egy kicsit régi magamnak lenni. A cím is valahonnan ebből a pár percből…
És hogy ne ússzuk meg miskolcot dráma nélkül, ma kiderült, hogy picsa2 barátnőm igencsak komoly dolgokon esik át a napokban és mindezt érettségi mellett, jó jegyek mellett képes volt kezelni. Úgy, hogy igazából senki sem volt mellette. (mármint az biztos nem, akinek igazából ott kellett volna lennie)
És itt most megint jönnének a szokásos gondolataim, de hát mire jó az elfojtás, ha nem erre. Én legalább tudatosan csinálom. Ennyi.
Előre lehet tudni, hogy hazajövök, este kocsmázok egyet az itteni társasággal, másnaposan nagyszülőt látogatok, túrázok egyet apával. Valamiért most mégis formabontó volt ez a hétvége. Már csak azért is, mert a pénteki kocsmázás mindenféle drámától mentes volt: nem jöttek a rendőrök, senki nem sírt, a volt általános iskolánk ablakára sem ragasztottunk ki semmit . Egyszóval unalmas volt – az éppen éretté vált húgom és barátnőim érthetően fáradtak voltak, meg persze én is, elvileg én is vizsgáztam aznap.
Rendbontó volt azért is, mert bár másnapos voltam, nem nagyszüleimhez mentem, hanem túrázni. Bükk hiány kielégítve, apával megint beszélgettem egy jót, szedtünk laska gombát, ilyesmi. Nagyszülő látogatás mára maradt, még mindig ijesztő szembesülni vele, hogy minden alkalommal ugyanazokat a sztorikat hallgatod végig, ugyanazokat a sztorikat meséled el, és mindezek után pénzt kapsz tőlük, mintha csak ezért járnál őket meglátogatni, mintha ez lenne a fizetség azért, mert valaki végre velük is törődik.
És persze még volt a mai este, amiért igazából elkezdem írni. Húgommal és a hiúz lánnyal felmentünk a kedvenc kis dombunkra elfogyasztani pár üveg sört, bort, egy kis vérfarkast. Érdekes élmény volt, na. Az a baj, hogy így utólag nagyon nehéz leírni, de először csak egy rózsaszínes fénycsík jelent meg, majd szépen lassan szivárvánnyá vált. ÉS!!! A szivárvány vége mi voltunk, vagy belőlünk indult ki a szivárvány, nem is tudom. Csak abban vagyok biztos, hogy egyszercsak hiúz lányra és húgomra néztem és mind fényben úsztunk, és mindannyian éreztük a fényt és a színeket, mert mi voltunk a fény és a szín, mi voltunk a szivárvány. És úgy mellesleg elláttunk tokajig.
És volt olyan is, hogy hiúz lánnyal elvesztettük az ásítási képességünket – ő fölajánlotta húgomnak, hogy az ásításáért cserébe megkaphatja az ő pupilláját…
És volt még sok minden, igazából visszaadhatatlan, úgyhogy meg sem próbálom.
csak mondatok:
„benne van a szádban a kiköpés!”
„benne ülünk a szemüvegedben”
„a csók az a nem szakadék”
„ zörög a telefonomban… nem a táskámban… a tűz… nem az üveg…”
Aztán legalább 5 percet töltöttem egyedül, amíg arról volt szó, hogy én hazasétálok, a többiek buszoznak, csak aztán buszhiány miatt együtt maradtunk. De az a pár perc nagyon kellett. Túl régóta próbálom elfojtani magamban a gondolatokat, ha csak pár percre is, de jól esik egy kicsit régi magamnak lenni. A cím is valahonnan ebből a pár percből…
És hogy ne ússzuk meg miskolcot dráma nélkül, ma kiderült, hogy picsa2 barátnőm igencsak komoly dolgokon esik át a napokban és mindezt érettségi mellett, jó jegyek mellett képes volt kezelni. Úgy, hogy igazából senki sem volt mellette. (mármint az biztos nem, akinek igazából ott kellett volna lennie)
És itt most megint jönnének a szokásos gondolataim, de hát mire jó az elfojtás, ha nem erre. Én legalább tudatosan csinálom. Ennyi.
vp
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://re-rendezes.blog.hu/api/trackback/id/tr991200543
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hiúzzá változott fehér kökörcsin 2009.06.22. 12:22:15
Nagyon jó volt szivárványnak lenni:) rovarnak, lepkének meg marionett-bábúnak már annyira nem...
,,... dallam..Dalma?? dallam!! Jaaa! darvak!! '' :)
meg kiesett a hód a csókból...
,,... dallam..Dalma?? dallam!! Jaaa! darvak!! '' :)
meg kiesett a hód a csókból...